16.Fejezet - Túlságosan ismerős.

~Bae DaHye~

Két napja se vagyok még itthon, de MinHo már a Los Angelesi utat tervezgette a távollétemben. Örülök a srácoknak mert nekem ők a második családom, de azért hat embernek elég macerás lesz eggyütt élni pesig ez nem egy kis lakás.

-Megint bepakolod azt a piros kis fehérneműt amit a koliba vittél?-húzódott kisebb mosolyra szája miközben a szekrényem legmélyebb bugyraiba kutattatgattam a nyáriasabb ruháim után.

-Még szép! Erre gondoltál?-vettem kezembe a felső részét amit azonnal magamhoz tettem mintha rajtam lenne. De csakhogy húzzam az agyát.

-Nekem bejön. De ne méregetsd magadhoz mert beindul a fantáziám.-állt meg egy pillanatra az ajtóban JiYong pillantást vetve rám mire én a vékony kis anyagból álló "melltartót" a bőröndömbe száműztem. Senki se kérdezze minek viszem de jó lesz őket ezzel szivatni. Még egyszer sem volt rajtam...pedig MinHo-tól kaptam a 18. szülinapomra. Sose volt ép elme.

Mitán bepakoltunk lementünk a nappali ahol a többiek a kanapén elterülve próbáltak valami filmet keresni hogy elüssük az időt míg a számomra ismeretlen személy meg nem érkezik és indulhatunk a repülőtérre.

Kis idő után valami horror mellett döntöttünk ami elég gyenge volt és szokásosan egy fehér ruhás hosszú fekete hajú nő jelent meg állandóan.

-Muszály mindenhol ennek az alvilágai szakadt ribancnak beugrania?-magyarázott magának WonHo mire mi csak nevettünk reakcióján hisz igaza van. De ez a szakadt ribanc jellemzés olyan szintem kiverte nálunk a biztosítékot hogy hangos nevetésben törtünk ki. Mire elcsendesedtünk már hajnali négy óra volt és már mindenki félálomban pihent, vagyis inkább csak miközben fejemet MinHo vállára döntve pihentettem. Azonban nyugalmunkat az ajtót ért kopogások hangja zavarta meg mire a közölünk még legéberebb Taeyang állt fel beengedni vendégünket. Gondolom a negyedik új lakó és nyaralótárs lesz az szóval indulhatunk a reptérre.

Később én is erőt vettem magamon és a holmijainkért, táskáinkért indultam az emletre miközben JiYong utánam jött segíteni.

-Ezt inkább én, te hozd a kisebbeket.-fogta meg a legnehezebb bőröndöt mire én a táskákért nyúltam és nehezen de elhagytuk a helységet. A lépcsőn lefelé párszor elnevettem magam a fiú eszméletlen szerencsétlenkedésén de végül a taxihoz értünk és mindent bepakoltunk. De valakivel még mindig nem találkoztam...
Vissza akratam menni a házba de már az ajtóban össze dutottam vele és MinHo-val.

-Szia. Bae DaHye.-fogtam vele kezet miközben tekintetem egy pillanatra sem vettem le róla. Mintha már találkoztunk volna valahol....a szemei a hangja....egyszerűen túlságosan is ismerős.

Direkt nem mondtam neked hogy az egyik emberem az évfolyamtársad. Egy ideig.-folytatta a nevetést MinHo.

-Te mióta jártál velem egy suliba?-fordultam Hansil felé meglepődötten.

-Igazából egyszerre mentünk oda mert a drága MinHo túlságosan is aggódott érted, és mivel csak én voltam elég fiatal a suliba járáshoz....engem küldött utánad hogy vigyázzak rád mert szerinten túlságosan is vad vagy. És igaza volt....mert a bulin..-mondta volna végig de én szavába vágtam mert tudtam mit akar mondani. Igen ő vitt JungKook-hoz mikor én a föld alá ittam magam Hara-val. De várjunk csak. Miért pont JungKook-hoz?

-Nyugi ez a mi titkunk marad nem mondom el neki mekkora alkesz vagy.-biccentett MinHo felé egy kisebb mosollyal az arcán.

-Induljunk már basszátok meg!-kiabált a taxitól Taeyang mire mindenki kapta magát és siettünk is a türelmetlenkedő fiú után. 

*másnap*

Hosszú volt az út de végre megérkeztünk a szállásunkra. A srácok nehézkesen behurcolták a cuccokat a lakásba ami egyszerűen gyönyörű volt. Legszivesebben itt élném le az életem ha nem lennék konkrétan MinHo mellé láncolva. 
Kis oldaltáskámat egy hófer kanapéra tettem miközben neki indultam körbe járni a házat, ahol az elkövetkezendő három napot fogjuk tölteni.
Az emeletre érve egy hosszú folyosó fogadott ahol három szoba volt. Nagyszerű. Nem hogy otthon, még itt sincs külön szoba mindenkinek. Na de mindegy.

-DaHye te velem leszel! Wonho Hansollal és Jiyong pesig Taeyang-al!-kiabált MinHo a földszintről mire a többiek el is foglalták szobájukat úgyhogy én a folyosó végén lévőbe kerültem. Lassan nyitottam ki magam előtt az ajtót és egy hatalmas franciaágy fogadott először. Szóval már az ágyon is osztozkodnom kell....

-Segíthettél volna ezeket felrángatni a lépcsőn.-jelent meg mögöttem az átmeneti szobatársam.

-Bocsi csak..-mondta volna de ő azonnal szavamba vágott.

-Csodáltad a lakást?-fejezte be mondatomat elhalkulóan MinHo mire mögém állt és hátulról fonta át karjait derekamon miközben fejét a vállamra hajtotta.

-Igen.-mondtam kissé zavartan hisz ez az ölelése valahogy teljesen más volt mint a többi.

-A legjobbat érdemlitek. Főleg te. Úgyhogy remélem jól fogod érezni magad ezen a három napos kiruccanáson.

-El sem tudom képzelni mennyit fizethettél még ezért a három napig is.-ráztam meg fejemet.

-Azzal te ne foglalkozz. Amíg távol voltál tőlem elég sok rendelés érkezett a drogokkal kapcsolatosan. Meg kaptunk még pár illegális feladatod persze jó pénzért. Na de ránézek a többiekre mert ezek teljes mértékben kiszámíthatatlanok.-engedett el mire szó nélkül itt hagyott és átment Hansolhoz és WonHo-hoz.

-Rendben.-zártam volna be az ajtót de MinHo félúton vissza fordult.

-Ja és este olyan tizenegy körül szeretnélek titeket elvinni valahova úgyhogy adigra legyél kész.-mosolygott a lehető legrelytéjesebben.

-De hová?-kérdeztem vissza azonnal.

-Majd meglátod.-kacsintott rám mire azonnal tudtam hogy megint valami szokatlanra készül....

15.Fejezet - Végezz vele

~Bae DaHye~

A srácokkal a kanapén ülve vártuk hogy MinHo végre megszólaljon hogy mi a meglepetés, de egyszerűan fogta magát és a szobájába indult azt állírva hogy keres valamit.

Lábaimat kereszbe téve dőltem hátra WonHo és Taeyang között míg ők kérdő tekintettel néztek rám.

-Alig várom hogy kibökje mit akar. MinHo mindig is tele volt meglepetésekkel.-törte meg a csendet JiYong.

-Amúgy ti hogy kerültetek ide? 16 éves korom óta nem láttalak titeket. Hol voltatok?-pillantottam végig mindenkin.

-A szüleid tragédiája után a másik maffia nem csak téged, hanem MinHo nővérét is üldözőbe vette úgyhogy Tokyo-ba küldött minket hogy segítsünk a testvérének, de most kaptunk egy nüzenetet hogy újra csak te vagy a célpont.-emelte ki WonHo a "csak te" részét mondatának mire térdére támaszkodva összekulcsolta kezeit.

-Kezd elegem lenni hogy mindenki miattam van veszélybe...nem titeket üldöznek hanem engem. De mégis ti küzdötök ellenük és keresitek őket évek óta.-hajtottam le fejemet miközben végig gondoltam hogy az egész helyzet az én hibám.

-Nem a te hibád. Hidd el a maffia tagjai voltak már sokkal nagyobb veszélyben is. Te meg nem vagy vészes rád könnyű vigyázni. Szinte mát a hugunk vagy.-mosolygott JiYong miközben próbálta minden bűntudatom elhesegetni.

-Srácok! Jah meg DaHye.-esett le majdnem a lépcsőn MinHo kezében pár papír szerű akármivel.

-Te miért is vagy ilyen boldog.-fordult hátra röhögve WonHo mintha még soha nem látta volna ilyennek. Mondjuk megértem hisz MinHo általában komoly és szívtelen tud lenni ha az embereivel van de most kivételesen teljesen más.

-Nah bökd ki mi a meglepetés ha már több órán keresztül utaztunk ide.-dőlt hátra Taeyang.

-Mivel már nem kell vissza mennetek Tokyo-ba, ráadásul DaHye védelmezésében is szükségem van a segítségetekre, na meg persze ennyire imádja itt egymást mindenki. Mit szólnátok ha ide költöznétek, holnap pedig megünnepelnénk és Los Angelesbe mennénk pár napra? Már mindent elterveztem amíg a csajszi a koliba volt.-vette elő az öt repülőjegyet mire mindenkin látszódni kezdett a hírnek köszönhető öröm és megdöbbentség.

-Mindig is tudtam hogy őrült és hirtelen jött terveid vannak de ez mindenen túl tesz. Nem vagyok buzi de szeretlek MinHo én biztos elfogadom az ajánlatod úgyhogy készülj fel hogy velünk fogsz élni. Csak nehogy megbánd.-állt fel Taeyang egy haveri ölelésre mondandója közben.

-Akkor mától mi öten lakótársak vagyunk. De úgy tudom három szobás a lakás.-vonta fel egyik szemöldökét JiYong, várva a választ hogy ezt hogy fogjuk megoldani.

-Nem lesz gond. Amúgy holnap egy újabb rég nem látott haver is ide költözik és ő is velünk jön kiruccanni. Biztos vagyok benne hogy emlékeztek rá és örülni fogtok neki, hajnalba ér ide. Bár DaHye még nem ismeri szerintem.-nezett rám reakciómat várva de inkább csendben maradtam egy darabig.

-Majd holnap megismerem, inkább az a probléma hogy három szoba hat ember az állás.-nevettem el magam hisz biztos hogy én egyiket se vállalom szobatársamnak úgyhogy remélem valamelyik gyorsan biszexuálissá válik és önként osztoszkodnak majd egy ágyon.

-Ezt majd máskor megbeszéljük. Inkább menjünk pakolni. Vagyis inkább csak te meg én mert a többieknek még a bőröndbe van a cuccuk.-fogta meg a kezem MinHo majd a kanapéról felrántva kezdett az emelet fele húzni.

~Park Jimin~

Pár napja már itthon vagyunk a srácokkal azaz eredetileg Nam lakásán a város legforgalmasabb reszén. Ugyanis itt van a legtöbb bár, night club, szórakozóhely, díler, kereskedő és még egyéb ilyen heyek és személyek akikre nekünk szüksegünk van.

-Jimin.-jelent meg szobám ajtajában az egyik emberem Hansol, akit még két évvel ezelőtt fogadtam fel egy feltétellel. De ez most nem lényeges.

-Te mit keresel itt ilyen későn. Máris indulsz?-fordultam hátra hogy szemébe nézhessek hisz pontosan tudom hova megy és amint vissza tér teljesíteni tudjuk feladatunkat. 

-Igen. Azt mondtam nekik hajnalba ott vagyok.-kapkodta a cuccait.

-Csak vigyázz nehogy megtudják kivel is vagy. És végezz vele. A csajt meg a többit hagyd rám-húztam félmosolyra számat ezzel azt éreztetve hogy már most megnyertem ezt a maffia háborút.

-Soha nem fognak rájönni. Na én mentem.-vette vállára táskáját mire kirohant és már motorja hangját kezdtem hallani távolodóan egyre halkabban.

Hansol az egyik leghasznosabb emberem hisz amikor hozzánk került már alapból egy kegyetlen árulóként érkezett egyenesen tőlük....

14.Fejezet - Hiányoztál

~Bae DaHye~

Reggel eléggé korán ébredtem annak ellenére is hogy a tegnap este kicsit durvára sikeredett. Hatalmasat nyújtózkodva ültem fel az ágyon majd körülnéztem és arcomon a döbbenet kezdett sugározni. Magamra nézve pedig észre vettem hogy nem a saját ruháimban vagyok hanem csak egy hatalmas fekete pulóverben és fehérneműben. 

-Végre felébredtél.-lépett be az ajtón JungKook teljesen nyugodtam. Gondolom már megszokta hogy lány van a szobájában, és azon belül az ágyában. A pulóver bár bő volt de nem elég hosszú és nem eleget takart. 

Egy hirtelen jött mozdulattal magamra húztam a takarót majd megpróbáltam vissza emlékezni a tegnap történtekre, de csak halvány emlékeim voltak. Az utolsó pedig az hogy valami Hansol ide hozott. Bár nem értem miért pont JungKook-hoz.....

De mindegy köszönettel tartozok neki akkor is, hisz nem hagyott ott a sok érdekes állapotú ember között.

Fogalmam sincs lesz-e alkalmam még találkozni vele vagy hogy felismerném-e egyáltalán mert maszk volt rajta, de mindenesetre ha meglátom valami biztos beugrik róla.

-Nem kell takargatnod magad, én öltöztettelek át.-dobta mellém a saját ruháim amiket hatalmas foltok díszítettek. Nem emlékszek rá hogy hánytam volna...de ezek szerint igen.

-Tessék? Inkább dobtál volna be a szobámba.-néztem rá szinte égető tekintettel.

-Amilyen részeg voltál kinéztem volna belőled hogy a csukott ablakon esel ki.-nevette el magát miközben kiment a konyhába majd két bögrével tért vissza amik közül az egyiket a kezembe adta.

-Előbb még beszólogatni próbálsz, most meg hozol nekem kávét. Neked valami zavarod van?-vágtam vissza neki de ő csak szemeit forgatva nem is foglalkozott mondatommal.

-Ha végeztél fogd a cuccaid és indulj haza mint a többi diák.-kezdett bele megint a bunkózásba ami már engem cseppet sem érdekelt hisz remélhetőleg nem találkozunk többet mert itt hagyom a sulit.

Miután elfogyasztottam a másnaposságot elűző kávémat, az üres bögrét az asztalra téve álltam fel és elhagytam Kook szobáját.
A 205-be érve előkaptam a bőröndömet és az összes holmim bele pakoltam. Percekig fetrengtem rajta mire sikerült becipzároznom....nem értem MinHo-nak hogy sikerült mindent beleraknia férfi létére...
Még egy ideig a földön ülve pihentem ki az előbbi megerőltetéseket majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes mire azonnal négykézláb utána kaptam és felvettem.

-Igen?-szóltam bele miközben próbáltam felállni kényelmetlen és egyben nevetséges helyzetemből.

-Szia DaHye pár perc és ott vagyok érted, a koli előtt várlak majd.-hallatszott MinHo hangján hogy várja hogy újra találkozzunk.

-Rendben.-mosolyodtam el akaratom ellenére is mire letettem és bőröndömet megragadva indultam az ajtó felé. De nem is én lettem volna ha nem verek le valamit.

Egy leragasztott doboz volt az...ami a szekrény tetején volt teljesen a falig betolva egészen addig amíg én meg nem jelentem és le nem borítottam. Szerencsére nem borult ki a tartalma bár fogalmam sincs kié lehet mert az enyém biztos hogy nem....na mindegy én ezt most magammal viszem, tettem bele a sulis táskámba.

A szoba kulcsát felkapva hagytam el a helységet majd az ajtót magam után bezárva villámcsapásként ment át az agyamon hogy mennyi minden is történt ebben a kollégiumban.
Viszlát 205-ös szoba, és viszlát bangtan fordítottam el a kulcsot majd a folyosó végén a leadtam a portásnak aki amint meglátta rajta a számot, felnézett rám azzal a tipikus "te túlélted?" fejjel.
A lépcsőkön gyorsan de nehezen haladva értem le majd a kijáratnál ott álltak ők....
Magabiztos mentem tovább de tudtam hogy nem fognak szó nélkül hagyni.

-Még találkozunk Bona.-kacsintott rám Jimin szokás szerint azzal idegesítve engem hogy Bona-nak szólít.

-DaHye... Felfogtad? Nem tudom ki az a Bona de mostmár nem is érdekel.-legynitettem egyet mitsem törődve további mondani valójával. Ezt a csatát én nyertem.
Teljes nyugodtsággal haladtam tovább majd a kollégium elé érve megláttam MinHo-t az autónak támaszkodva akit azonnal letámadtam. Életemben nem örültem még neki ennyire, két hónap után már nagyon hiányzott, ráadásul alig vártam hogy elmehessek innen és hát ez a nap is el jött.

-Na milyen volt? Amúgy soha többé nem maradhatsz tőlem távol ennyi ideig.-szegezte le miközben magáhokz szorított én pedig fejemet vállára döntve viszonoztam.

-Rémálom volt.-nevettem el magam miközben ölelkezésünket megszakítva a bőröndömet a csomagtatrtóba tette majd autóba szálltunk.
Az egész utat végig beszéltuk és nevetgéltük, senkivel sem tudom ilyen jól érezni magam mint MinHo-val. Igaz hogy két személyisége van ráadásul az egyik egy kegyetlen maffiózó a másik pedig a védelmezőm és egyben a legjobb barátom.

Miután haza értünk kipakoltuk a cuccaim majd MinHo áthívta pár haverját akik persze egyben az emberei is a maffia miatt.
A szobámban az ágyon üldögélve pakolásztam és utoljára a táskámat hagytam amibe a doboz volt. Fekete táskám cipzárját lassan kihúztam majd tartalmat konkrétan az ágyamra borítottam.
A dobozt vettem először kezembe és a ragasztót kezdtem róla lehámozni hogy megtudjam mi az.
A tetejét leemelve pár lemezt és egy nyakláncot találtam benne ami pontosan olyan volt mint amilyet anyám viselt a halála napján. Kezembe véve kezdtem jobban szemgyre venni az ékszert de ez nem tartott sokáig mert a bejárati ajtón valaki kopogott.

-DaHye légyszives!-kiabált MinHo a fürdőből jelezve hogy nyissan ki az ajtót.

-Te haverjaid te engedd be őket!-sztam vissza hisz még rengetek cuccomat el kell pakolnom és szeretnék vele végezni.

Ha nem fogod magad és nyitsz ajtót akkor törölköző nélkül megyek be érted a szobába és ölbe kapva viszlek a a bejárathoz.-hallottam hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja mire azonnal kaptam magam és rohantam is az ajtóhoz. MinHo jól néz ki meg minden....de azért kíméljen ezektől a látványoktól. Néha kikészít a perverzségeivel.
A bejárathoz érve azonnal nyitottam is az ajtót és három rég nem látott emberével találtam szembe magam akikket én már egy éve nem is láttam pedig nagyon szeretem őket. Nekem az egész maffia szinte egy új családot jelent.
Lefagyva álltam a három fiú Taeyang, WonHo és JiYong előtt akiket már akkor ismertem őket és jó barátságban voltam velük mikor még a szüleim voltak a vezérek.

-Ugye még megismersz minket?-szólalt meg TaeYang egy tipikus félmosoly kíséretében mire én csak lefagyva álltam tovább mire ők nevetésben törtek ki.

-Hiányoztál csajszi!-estek nekem szó szerint amiből egy hatalmas csoportos ölelés lett.

-Ezt nem hiszem el.-fogtam fejemet a döbbenetségtől miközben végigfutott az agyamon hogy MinHo-n kívül ők voltak még mellettem és ők védelmeztek engem...ráadásul JiYong már 15 éves korom óta vigyáz rám a maffiában mert apám kedvence volt és rá bízott engem a legtöbbször amígy MinHo nem csatlakozott hozzánk.

-Tudtam hogy örülni fogtok egymásnak. Szinte már tesvérek voltatok annyira imádtátok egymást ti így négyen.-jelent meg egy mosoly kíséretében MinHo vizes hajjal.

-Öten, ugyanis te is közénk tartozol.-javította ki WonHo. El sem hiszem hogy újra eggyütt lehetek velük. Igaz hogy a szüleim MinHo előtt még az ő lelkükre kötötte hogy vigyázzanak rám a másik maffiával szemben de miután csak MinHo-ra voltam bízva ők még akkor is ott voltak mellettem....hihetetlen hogy a szüleim egy teljes maffiára bíztak engem már 15 éves koromban és egy taggal sem beszélhettem, viszont a haláluk után MinHo-nak köszönhetőn mindenkit megismertem a maffiából de ők öten a szinte a barátaimmá és családommá váltak akiket szeretek.

-Most hogy mindenki itt van, van számotokra egy ajánlatom...-csapta össze tenyereit MinHo amiből már mindenki tudta hogy valami váratlant fog velünk közölni.

13.Fejezet - Utolsó találkozás

~Bae DaHye~

Mindenki szótlanul ült körülöttem. Én pedig annak ellenére is próbáltam megnyugodni hogy este velük kell utozgatnom ki tudja merre. 

Fél óra után egy épület előtt álltunk meg, ahonnan kulömböző fények és hangok szűrődtek ki.

-Ezt most nem értem.-fordultam a srácok felé kérdően nézve rájuk hogy valaki végre elmagyarázza nekem hogy miért itt kötöttünk ki.

-Hara minket küldött érted. De azt mondta szólt neked hogy érted megyünk.-navigált be a helyzetünkbe Tae.

-És ezt nem bírtátok volna kinyögni? Igen említette, de nem arról volt szó hogy ti mentek értem.-tártam szét karjaim magyarázóan.

-Jah mert arról volt szó hogy valakit küld ami annyit jelent hogy akárkit drágám, érted? Rosszabb vagy mint húsz menstruáló nő amikor ideges vagy.-kezdtek el röhögni mire én csak azon kezdtem gondolkodni hogy Hara mióta van velük ennyire jóba...

-HARA!-kiáltottam el magam hátha a közelemben van, és így is volt.

-Sziasztok. DaHye mi a baj?-jelent meg mögöttünk hirtelen mire tekintetem hátra kaptam rá.

-Mióta vagytok ti ilyen jóba? Egyszer azt mondják neked hogy maradj távol tőlem, aztán meg furikáznak hogy bulizzunk eggyüt? Mégis mi a franc baja van itt mindenkinek?-keltem ki magamaból mire Jimin csak egy piás üveget nyomott a kezembe ezzel a mondattal.

-Ha ezzel végeztél jobban fogod érezni magad....élvezd az életet mert nem tart örökké...Bona....-nézegettem az üveget beszéde közben és mire felfogtam mit mondott már köpni nyelni nem tudtam. Egyszer mindegyiket kinyírom ha továbbá is ezzel próbálnak szivatni.

-Nekem semmi közöm a csajhoz úgyhogy szálljatok le rólam. Ez az utolsó találkozásunk úgyhogy cseppet sem érdekeltek.-határoztam el magam, hisz már csak ez az éjszaka van és reggel mehetek is haza MinHo-hoz. Biztos hogy nem folytatom tovább ebben a suliban úgyhogy holnap minden eddigi problémám megszűnik ezzel a hét idiótával és elfeledhetem őket egy életre. Visszatérek az eddigi megszokott magam kis életébe MinHo-val.

-Én nem hinném hogy ez az utolsó alkalom.-mondta tovább a magáét Jimin.

-Dehogynem.-kortyoltam bele egy hatalmasat a tőle kapott alkohollal teli italba mit sem törődve mondatával. A ma este nem róluk fog szólni az már biztos. 
Eközben Hara megunta a beszélgetésemet a fiúkkal úgyhogy karomnál fogva húzott be az épületbe egészen egy bárpulthoz ahová leültetett.

-Két abszintot.-mondta a pultos srácnak.

-Wow de belevágtál az életbe, kiscsajbol bulizós?-tettem fel kérdesemet hisz nekem mindig is az árzazlan oldalát mutatta.

-Ő mindig is ilyen ilyen volt.-éreztem meg hogy valaki átkarol mire rápillantottam az illetőre és JungKook-al szembesültem.

-Muszáj állandóan ott lenned ahol én?-néztem rá furcsán mire Hara-val ezek ketten meglepődötten egymásra néztek.

-Igen muszáj, amúgy ez a pia kicsit erős lesz nektek.-hagyott ott minket miközben a pultos elénk tett két színig öntött poharat.

-A nevemre se akarok emlékezni.-koccintottunk a lánnyal egyszerre húztuk le az italt rezzenéstelenül amit még pár pohár követett. 
Ezt lehet hogy nem kellett volna de már mindegy, majd valahogy vissza mászunk a koliba. 
Hara szó nélkül pattant fel majd kissé kibillenve egyensúlyából engem is maga után rántott a terem közepére ahol táncolni kezdtünk.

-Rosszul vagyok menjünk ki!-próbálta túlkiabálni a hangos zenét ami sikerült is neki. Bólintottam majd a kijárat felé indulva én is kezdtem megérezni az alig fél órája lehúzott tömény ital hatását. 

-Minden rendben lányok?-jelent meg mellettünk egy idegen srác Jimin társaságában.

-Nem igazán.-néztem fel a fiúra aki körülbelül egy idős lehet MinHo-val.

-Én vissza viszem Hara-t a koliba.-mondta Jimin a fiúnak mire a lányt ölbe kapta és már el is tűntek az emberek között.

-Rendben, amúgy Hansol McCartey vagyok.-mutatkozott be mire bennem tudatosult hogy félig tényleg nem koreai. 

-Bae DaHye.-fogtam kezet vele majd abban a pillanatban a fejem fájni kezdett, egyensúlyom pedig cserben hagyott és egyenesen Hansolnak estem aki sikeresen derekamnál fogva elkapott.

~Jeon JungKook~

Jimin eltünt Hara-val, a többiek pedig olyan részegre itták magukat hogy több mint tíz féle nyelven is tudnak beszélni majd ők is itt hagytak.

Egy éve tartozok közéjük de egyszerűen nem tudok beilleszkedni abba az életbe amit ők élnek. 

Holnap vége a sulinak és folytatjuk a "munkánkat" már ha ezt nevezhetem annak. 

Nekem ehez semmi közöm de ha egyszer már bele kerültem többé ki nem léphetek. És ez csak is az én hibám...ők elmondták hogy mivel jár ez az élet, és hogy minden ilyen nehéz lesz amíg nem teljesítik a feladatot amkt rájuk hagytak.....és nem rám..ugyanis én akkor még nem közéjük tartoztam. Nekem semmi közöm ehez az egészhez ahogy Bona-hoz és Hara-hoz se. De a bangtannal vagyok úgyhogy segítségükre leszek a feladatukban.

Visszamentem a koliba ahol szinte már utolsó óráit tölti minden diák de nyugalmamat kopogás zavarta meg. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam majd mikor kinyitottam érdekes látvány fogadott.

-DaHye....én mondtam hogy erős lesz a pia.-nézett fel rám a lány Hansol karjai között.

-JungKook rendezd le a csajt és vidd vissza a szobájába. Nekem segítenem kell Jiminnek a többieket hazavinni.-adta át nekem DaHye-t aki szinte elengedte magát és majdnem a földre zuhant.

-És mit kezdjek vele....tiszta hányás.-próbáltam úgy tartani hogy ne legyek olyan én is mire Hansol csak nevetni kezdett.

-Öltöztetsd át előtte.-indult el itt hagyva engem ezzel a félig eszméletlennel. Mégis hogy lehet ennyit inni?

Nem is értem miért nem tettek még el láb alól.....

Lefektettem az ágyra majd a szobájába indultam pár cuccáért hogy ne ezekbe töltse az éjszákát. És mielőtt részegen nekiállna ki-be mászkálni a 205-ös szobából és mindenki észre venné....a ma éjszakát inkább nálam tölti.

12.Fejezet - Emberrablás

~Bae DaHye~

A még viszonylag fiatal éjszakába értem vissza a szobámba ahol a csend és nyugalom uralkodott. Az ágyra vetettem magam majd az órára nézve döbbenten pattantam fel összepakolni a cuccaim az elkövetkezendő két napra. Semmi bajom nem lenne ha a bangtan nem jönne....de a suliban történtek után végképp nem akarok menni.
Miután mindennel elkészültem már ott tartottam hogy megint nem fogok túlságosan sokat aludni. Fogalmam sincs mit hoz a holnap, de remélem nem a srácokkal kapcsolatos lesz. Megpróbálom kerülni őket és több időt tölteni Hara-val, hátha képes lesz végre elmondani nekem egy-két dolgot amiről nekem tudnom kéne, vagyis inkább kell. Itt valami nincs rendben és ha bele halok is kiderítem hogy nekem ezekhez mi közöm van, ki az a Bona, mi történt vele, mi ez a nagy felhajtás a 205-ös szobával, és leginkább hogy kik is a bangtan tagok valójában? Mindenre választ akarok kapni. 

*másnap* 

Reggel úgy keltem fel mint aki nincs magánál, de annak ellenére mégis sikerült elmásznom a jelenlegi "lakásom" konyhájának nevezhező kis helyiségbe. Fél hét, felteszek főni egy kávét majd a fürdőbe indulok lezuhanyozni indulás előtt. Miután elkészültem magamra kaptam egy fekete nadrágot nyárias felsővel párosítva.

Fogalmam sincs hogy fogom túlélni ezt a két éjszakát és napot, de valami rossz biztos fog történni mert miért ne?

Épp hogy leültem az asztalhoz mikor kopogást hallottam a bejárat felől. Még mindig baromira energikus mozdulatokkal álltam fel az ajtóhoz vánszorogva majd kinyitottam. Egy váratlan vendégem volt az.

-Szia DaHye. Van egy jó hírem, nem kell mennünk a kirándulásra.-jött beljebb Hara magától mire szemöldökömet felvonva figyeltem otthonias viselkedését. Gondolom Bona miatt sokszor tartózkodott itt.

-Hát gyere beljebb...-mentem utána egészen amíg meg nem állt végre.

-Legalább nem leszek egyedül. Aki nem megy annak itt kell maradni a koliba és csak holnap mehet haza.-nézett rám komolyan mintha idegeskedne valami miatt.

-Hara..mi történt veled, mit csináltak vagy mondtak azok az idióták?-ültünk le az asztalhoz míg én rá is könyököltem közelebb hajolva a lányhoz.

-Csak a szokásos. Ne mondjak neked semmit a szobáról és Bona-ról....pedig már mindent elmondtam neked csak ők ezt nem tudják.-hallatszott hangján hogy valamit titkol és még mindíg nem mondta el a teljes igazságot.

-Értem.-tettettem tovább hogy hiszek neki. 

-DaHye ne aggodalmaskodj már annyit! Este küldök érted valakit. Ünnepeljük meg az utolsó napunkat. Meg persze hogy holnap mehetünk haza.-ugrott fel a lány megpillantva az órát mire ki is viharzott.

És még én vigyázzak hogy ne tudják meg hogy az enyém a 205-ös....ő rohangál ki-be mint valami kocsmába a de nem azé, hanem azé járkáló alkeszek. 
De mégis hova siet ennyire? Na mindegy...majd megkérdezem.
Kezdett esteledni míg a kedven egyre inkább kezdett elmenni ettől az "ünnepléstől". Erőt véve magamon lassan nyitottam ki az ajtót majd szétnéztem van-e itt valaki. Becsuktam magam után az ajtót majd a lépcsőkön levágva magam a kijárat felé indultam. 
Az épület előtt állva vártam hogy jöjjön értem a Hara által küldött személy, de helyette váratlan találkozásba keveredtem. Egy sötétített ablakú autó állt meg előttem amiből Jimin és Tae szálltak ki.
Közelebb lépve azt hittem nem hozzám jöttek de tévedtem. Karomnál fogva lefogtak és konkrétan az autó hátsó ülésére erőszakotak. A nagy "harc" után hajamat hátra dobva vettem nagy levegőg mikor végre elengedtek.

-Most meg mit akartok? Ez emberrablás.-kezdtem ideges hangnemben kiabaálni velük megmagyarázhatatlan viselkedésük miatt.
Válasz helyett viszont Jimin csak a kormányt erősen megmarkolva a gázra lépett.

11.Fejezet - Kiszámíthatatlan

~Bae DaHye~

Miután a földön ülve sikerült elaludnom, végül JungKook lökdösésére lettem figyelmes amire felébredtem. A velemszemben lévő ablakokon kinézve a döbbenet futott rajtam végig. Kint sötét volt, az iskola pedig csendes. Nem tudom mennyit aludhattunk de biztos hogy nem csak két óra volt.

Szemeimet megdörzsölve álltam fel hirtelen, mire egyensúlyon kissé elvesztve újból a falnak döltem.

-Hát, ez gyönyörű látvány volt, mint aki be van baszva.-röhögött rajtam Kook mire én csak szemeimet forgatva szó nélkül indultam a kijárat felé. Az ajtóhoz érve megpróbaltam kinyitni de meg sem mozdult.

-Be vagyunk zárva.-jelentettem ki könnyes egyszerűséggel tovább rángatva az ajtót.

-Miért van az hogy körülötted csak a baj van?-lökött arréb az ajtótól amit én egy megvető pillantással díjaztam.

-Miért van az hogy mindig bajba kerülök ha te körülöttem vagy?-kérdeztem vissza de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Válasz helyett elővette a telefonját és a beszélgetés alapján Jimint hívta majd elsétált. 

A sötét folyosókon kezdtem sétálgatni és keresni egy ablakot amin nincsen rács de semmi. A másodikon bezzeg egy ablakon sincs.....viszont onnan lejutni se lehet meghalás nélkül. Visszamentem a bejárat elé ahol JungKook ismét a földön foglalt helyet.

-Legalább holnap reggel lesz kifogásom hogy miért ne mennyek a kirándulásra.-ültem le egy másik falhoz.

-Jimin azt monda ha nincsenek itt fél órán belül akkor reggelig itt fogunk dekkolni.-túrt bele barna tincseibe ezzel kivezetve őket arcából.

-Addigra kétszer kiugrok a másodikról ezek miatt.-mutatta földszinti rácsos ablakokra.

-Vagy csinálhatnál valami jobbat is az öngyilkossági kísérleteid helyett.-állt fel lassan mire kezdett rajtam felülkerekedni a félelem.

-Mégis mit?-néztem fel rá kérdően majd karjaimnál fogva felrántott és a falhoz szorított. Kezei a fejem mellett szorították enyéimet és teste kezdett túlságosan is közel lenni.

-Lenne pár kérdés amit Jimin is szeretne feltenni neked de szerintem jobban jársz ha tőlem tudja meg a választ és nem tőled....mert ott helyben kinyirna téged. Szóval mit mondott neked Hara a 205-ös szobáról, Bona-ról?-éreztem meg a fiú forró lehelletét ajkaimon mintha ezzel akarná elérni hogy válaszoljak. De ha elmondom neki amit tudok akkor ő úgyis elmondaná Jiminnek és abból biztos nagy balhé lenne.

-Csak annyit mondott hogy vigyázzak hogy senki se tudja meg hogy enyém a 205-ös.-próbáltam hátrálni esélytelenül hisz a hideg fal akadályt jelentett számomra.

-Minket rohadtul nem tudsz átverni és kurvára elegem van ebből az egészből szóval mond el szépen miket tudsz ég hogy minnél hamarabb lezárjuk ezt az ügyet és nyugtunk legyen a srácokkal.-kezdett közeledni mire én fejemet oldalra fordítva próbáltam menekülni csókja elől miközbn azon kezdtem gondokodni hogy mégis milyen ügyet kéne végre lezárni? Miért van ennyi titkaa bangtannak és nekem mi közöm van ezekhez?

-Nem! Engedj el!-kiáltottam el magam miközben kezeimet próbáltam szabadságra bírni eredménytelenül.

-Akkor is kiszedem belőled az igazságot ha itt helyben meg kelljen dugjalak hozzá.-támadta le nyakamat amin néhol érzékeny tejfehér bőrömet   szívta meg. Rángatózni kezdtem szorításában de ereje ellen nekem semmi esélyen nem volt.

-JungKook hagyd abba ezzel nem érsz el semmit.-próbáltam a lelkére beszélni hátha elenged.

-Mond el mit tudsz?-váltott át ilyesztő hangnembe mire szemeimbe nézett és szorítása kezdett egyre erősebbé és fájdalmasabbá válni. Szótlanul vártam hogy történjen valami csoda de ő ezt csak egy hallgatásnak vette.

-Te akartad...-csúsztatta derekamra egyik kezét miközben továbbá is nyakamat csókolgatta végig. Érzékeny bőrömön nyomokat hagyva haladt egyre lejjebb mire felsőm szélénél megállt míg a másik keze egyenruhám szoknyájának a szélén állapodott meg. Magához közelebb húzva kezdte hátul a vékony ruhadarabot egyre feljebb tűrni.

-Most még le tudok állni ha elmondod a teljes igazságot de később már bármit is nyögsz ki nem fog érdekelni.-folytatta a játékot szoknyámmal miközben homlokát enyémnek döntötte.

Kiabálásra lettünk figyelmesek majd hangokat hallottunk a folyosókon felénk közeledve.

-Cseszd meg.-szidkozozódot a fiú elengedve engem mintha semmi sem történt volna.

-JungKook!-jelent meg a helység végén J-Hope.
-Te kussolsz a történtekről. Húzz innen.-mutatott rám fenyegetően mire kihasználva a pilanatott már szaladtam is a kijárat felé elhaladva a bangtan többi tagja mellett akik csak egy meglepődött pillantást vetettek rám. 

 

10.Fejezet - Közös büntetés

~Bae DaHye~

Reggel hét óra, nagyszerű. Egészen a kollégiumig futottam majd a szobámba érve gyorsan felvállalható külsőt varázsoltam magamnak. Magamra kaptam a táskámat amiban jó ha volt két füzet, vagy még annyi se, és a suli felé vettem az irányt nehogy elkéssek. Két nap van hátra a szünetig ami nekem hatalmas megkönnyebbüllés hisz két teljes hónapig végre otthon lehetek és boldogíthatom MinHo-t. 

Percre pontosan csengetésre értem be és szó szerint bevágódtam a terem leghátsó padjába. Táskámat a földre dobva hajtottam fejemet a padom keresztbe tett kezeimre. A tanár megállás nélkül beszélt valami kirándulásról ami engem cseppet sem érdekel. 

Az éjszakai "kalandomnak" és a kényelmes padnak köszönhetően szemeim alig bírtam nyitva tartani és hamar elnyomott az álom. 

Egy cseppet sem nyugodt hangnem a nevemen kezdett szólongatni mire hirtelen kaptam fel fejemet és szemeimet megdörzsölve néztem körűü az üres osztálytermen.

-DaHye tudom hogy a tanítás utolsó napjaiban járunk de kérlek próbálj meg ébren maradni az órákon.-állt meg előttem a tanár mire én csak egy halk "elnézést" mondva felálltam és a suli előtti padokat vettem célzásba pihenésem céljául. 

Egy nagy fa árnyéka alatt ültem le teljesen egyedül mire szemeim hirtelen tágra nyíltak. Hol van Hara? Elméletileg egy osztályba járunk. Mondjuk lehet hogy csak elaludt.

A csengő hangjára megint egy teremben találtam magam ahol persze megint a kirádulásról volt szó. Nem tudom miért beszélnek róla ennyiszer de lehet hogy végig kéne hallgatnom.

-Már biztosan hallotatok róla hogy két osztály kiránduláson fog részt venni, és ti vagytok az egyik. Holnap gyülekező és egy erdőbe lesztek két teljes napig.-szólalt fel a tanár miközben egy lapot osztott ki.

-Mindenkinek kötelező eljönnie.-tette hozzá mire én elolvastam a másik osztály névsorát.

-Tessék?!-álltam fel hirtelen a tájékoztató lappal a kezemben, ezzel sikeres kilökve magam alól a széket ami egyenesen a falnak ütközött. Két nap a bangtannal? Na azt már nem. Melyik idióta az aki kötelezővé tesz egy kirándulást?

-Baj van DaHye?-fordult felém mire rájöttem hogy mindenki engem néz körülöttem kínos csend közepette.

-Öhm...nem dehogy.-hadartam el válaszomat újra helyet foglalva. Az  ember örül hogy végre otthon lehet erre ezek....najó két nap, kibírom ha bele őrülök is. Nem nézek rájuk, nem szólok hozzájuk és úgy fogok tenni a bangtannal szemben mintha számomra nem is léteznének. Legalább Hara ott lesz velem.

Az óra lassan telt és a csengő hangjára mindenki azonnal felállt. Mivel ez volt az utolsó órám végre elmehetek. Táskám féloldalas vállamon, én pedig fáradtam sétálok végig a folyosókon néha nekiütközve pár másik diáknak.

-DaHye!-szólt utánam egy rég nem hallott hang ami az igazgatónőé volt. 

-Igen?-fordultam meg mire ő már előttem is termett de nem egyedül. Egy számomra nem kedvelt személy állt velem szemben, mégpedig JungKook.

-Ma két tanártól is panaszt kaptam rólad. És ezt sajnálom de nem hagyhatom annyiban. Tanítás után azaz most büntetésből itt kell maradnotok két órát.

-Nagyszerű...-sugárzott rólam hogy mennyire nincs kedvem itt maradni ezzel. Inkább lennék itt egyedül késő estig.

-Hidd el nem fogsz unatkozni.-nézett rám rosszat mondó tekintettel a fiú miközben száján egy félmosoly jelent meg.

-Te viszont igen.-vágtam rá azonnal mire az igazgatónőnek már nyoma is veszett. Mi pedig késő délután kettesben maradunk a suliban...
Egy terem elé sétáltam majd az ajtónak döntve hátamat a földre csúsztam. Szemeimet lehunytam, majd kihasználva ezt a pár órát, úgy döntöttem hogy a pihenésnek szentelem. Ahogy látszólag JungKook is.